„Meg tudom csinálni” fémspirál wongoji füzet

Leírás

Ez egy igazán személyes kollekció számomra, ugyanis egy érdekes történet is tartozik hozzá. 2016-ban, amikor megkezdtem a Korea Foundation koreai nyelvi ösztöndíjamat Szöulban a Yonsei Egyetemen, máris bedobtak minket a mélyvízbe. Részt kellett vennünk az éves Vers és Novellaíró versenyen, amit mindig csak koreai nyelvtanulóknak hirdetnek meg. Kb. 1600-an vettünk részt, ebből 1500-an kínaiak voltak, akik a nyelvi és kulturális örökség miatt is született profiknak számítanak számomra, így az esélytelenek nyugalmával vettem részt. Akkor még nem volt helyre rakva a koreaim, így tudtam, nyelvtudásommal biztos nem hozok el egy díjat sem. Viszont a kreativitásomban bíztam, így alkottam egy képverset, amit nem tudtam akkor, hogy ez amúgy Korea irodalmában nem volt annyira divat, mint például nálunk, a magyar irodalomban, ahol nagyon is. Mit adott isten, írtam egy – mostani fejemmel már – teljesen érthetetlen verset a múltról, jelenről és jövőről, kirajzolva vele egy szemet és megnyertem vele a „Szépírás” kategóráit, amivel egy busás pénzjutalom is járt (azonnal el is költöttem könyvekre :D). Innen jött az ötlet, hogy a képverset és a modern hángül kalligráfiát ötvezve létrehozzak valami újat, így született meg egy motiváló kollekció.

Kollekció: „Meg tudom csinálni”

Méret: JIS B5 (182 x 257 mm) – ázsiai füzetméret

Kötés: fekete fémspirál

Borító: keményfedeles

Belív: 100 g – fehér, 90 lap – 180 oldal